valahogy így ...

Kegyetlen volt hozzám az élet,
Nem adott nekem soha szépet.
Az éjszakát egyedül járom,
Álmom már nincs.

... Én megbuktam a boldogságból,
Szívem senkit sosem vádol.
Én nem kérdem senkitől számon,
Hol van-e a kincs.

Csak inni, inni,
Senkibe se hinni!
Mert hazug a szó és minden vallomás,
Csak menni, menni!
Hogy ne tudja meg senki,
És azt hazudni, hogy boldog vagyok