enyhedal

lehet hiányzol, meg hogy kellenél
elhagytam a Keletinél, emlékszem a fél eszem, félédesem
Te vagy a kezemben a legvégén
...
korán kelj fel, Moszkva tér
z u h a n y   a l á   a   s z e r e l e m  i s   b e f é r
!

a hiány emlékeztet Rád ...

bár régóta ismerem, egy ideig nem beszéltünk, de most újra tartjuk a kapcsolatot... úgy érzem, hogy ő is lassan a szükségleteim közé sorolható. szükségem van arra, hogy minden nap beszéljek vele, hogy segítsen túllépni a rossz kedven, hogy mosolyt csaljon az arcomra. szeretem, amikor meglep smsekkel, szeretek vele reggelig beszélgetni. ma elutazik és érzem, hogy ezalatt az egy hét alatt ki fogok készülni nélküle. számolom a napokat, szeretném, ha minél hamarabb visszajönne. várom már a fogarasitesco tourt borért meg táplálékért, meg az utána következő deák pikniket.

quimby & zselenszky az alapzene jelenleg ... ♥

♥

Egyszer, ha igazán egyedül vagy, nézz önmagadba mélyen
és mondd ki azokat a szavakat, melyeket magadnak bevallasz, de másnak sohasem.
Egy egészen apró fájdalom jelenik meg a lelkedben, melyet nem irthatsz ki már többé soha.



s é t á l   a   h o l d   a   h á z t e t ő n ,   z s i n ó r o n   h ú z z a   m a g a   u t á n   a   s z í v e m .

 

tudod az álmod, mégsem küzdesz.

bármennyire is próbálok túllépni mindenen, ami eddig fájdalmat okozott, valahogy mindig visszakerülök arra a mélypontra, ami már-már tönkretesz. nem tudom, hogy mit akarok és mit nem, a boldog emberek látványától kifejezetten undorodom... vagy inkább csak irigykedem, mert tudom, hogy én még egy ideig biztos nem leszek boldog és ez szimplán undort kelt bennem. akárhányszor is gondoltam, hogy rátaláltam a boldogságra, mindig rá kellett jönnöm, hogy ez is csak egy átmeneti érzés, amely egyszer úgyis elmúlik.
a mai az első józan estéim közé sorolható, tegnap deákon kannásoztunk - szokásos program - aztán hajnali 3 körül elmentünk kocsmába, első metróval pedig hazajöttünk... szandus, balázs, meg én. érdekes volt balázzsal aludni éjjel és reggel mellette ébredni, de mindegy. az átmeneti jókedv megvolt. ma este itthon rohadok, nem tudok mit kezdeni magammal, zselenszky számokat hallgatok, az életkedvem nulla alatt van és most még a szokásosnál is jobban antiszociális vagyok. az egyetlen dolog, ami mosolyt csalt az arcomra a mai nap folyamán, az az sms, amit gadától kaptam:

"Ne legyen az életkedved nullán.
Nyugtasson a tény, hogy itt vagyok sorstársnak."

ez a probléma, hogy sorstárs vagy, mert így talán még jobban fáj a dolog... már csak azért is, mert - bár alig ismerlek - annyit sikerült leszűrnöm, hogy kibaszott értékes ember vagy és nem érdemled meg ezt az egészet. 

félig ráz a hideg, mégis maradok, mert szeretem

az a baj, hogy lassan már nem tudom, hogy ki vagyok. kezdek túllépni a múltamon és közben még jobban belemerülök a szervezetem pusztításába, ami kicsit se jó. minden kibaszottul reménytelennek tűnik mostanában, de legalább ki merem mondani, hogy sikerült talpra állnom. szépen lassan elfelejtek mindent, ami eddig fájdalmat okozott. nem fogok feleslegesen szenvedni, hiszen soha többé nem lesz már az enyém és ezt rég elfogadtam. örülök, hogy mellette rengeteg embert megismertem, akiket mára már imádok. sok emberrel össze is vesztem miatta, de nem ér annyit. most mindenkivel béke van és ennek örülök.
még mindig várok a boldogságomra, vágyok arra, hogy valaki mellett őszintén nevethessek...

b

összezavar és bizonytalanná tesz.

mit érzek irántad? undort asszem ...

a szememben már rég halott ember vagy, most mégis veled álmodtam. nem akarok rád gondolni soha többé. takarodj az álmaimból! ... el akarlak felejteni.

-

alig ismerem, mégis úgy érzem, hogy kell. bármennyire is reménytelen ez jelenleg, mégis mindig ott volt mellettem az utóbbi időbe, a legnagyobb szarban is fogta a kezem... és ezt köszönöm. egyrészt élvezem az egyedüllétet, szükségem is van most a magányra... másrészt szeretném, ha lenne mellettem valaki, akiben bízhatok, akinek elmondhatok mindent, aki szeret és nem basz át. hagyjuk.

♥

soha, soha ne nézz vissza,

megdörzsölöm a szemem,
a kép nem olyan tiszta már,
amit a barátságra bízhattál.
jó volt, ha bíztattál, mikor kellett,
mert mindig ott voltunk egymás mellett.

együtt vittük az összes terhet

és véghez vittük az összes tervet.
én megtettem mindent, ami tőlem tellett

...
maradtam az... az, aki voltam,
semmit se bánok, hogy így alakítottam,
én még emlékszem, bevillannak a képek,
de felváltották az érdekegyüttlétek.
így a saját utamra lépek, ez az enyém.
ja, tudom az élet geci kemény.
ha szarba merülök, ki nyújtja majd a kezét?
hogy kihúzzon, ki használja az eszét.
bármit elérhetsz, hogyha elég elszánt vagy,
nem csak a szád nagy.
F U C K   Y O U!
persze respect a testvéreknek,
hogyha gáz van, tudom, ti mindig itt lesztek.
és én is ott, előbb, mint a víz,
bennem bízz, mutatom, hogy písz!

Most is üres a napom, de nem vákuumosan: van benne minimális mennyiségű oxigén is - a várakozás -, hogy élve maradjak. Nekem tilos elgyöngülnöm, énhozzám te nem tartozhatsz, nem ereszthetlek a közelembe, hurok lennél te a nyakamon, visszatartanál, visszahúznál, ne tehessem meg, amit meg fogok tenni. Nem vagyok beteg, hanem még mindig van bennem valami maradék abból az állítólagos emberi agybajból, amit felelősségtudat címszónál találhatsz meg a tudományos akadémia értelmező szótárában. Örömest elvesztettem volna tőled a fejem, ha ez az említett gátlás végleg kikopott volna belőlem. Sajnálom. Hiányos volt az önnevelésem, például elfelejtettem megtanítani magam arra a gyakorlati jelszóra, hogy utánam az özönvíz. Tartsd magad távol tőlem. Okom van rá, hogy így akarom.

az önpusztítás legtetején állok. a tegnapi destroyparty után alig élek... most hallucinálok és ideges vagyok. undorodom az emberektől. nem tudok aludni, pedig elég durván rám férne.

röviden ennyi.

szandus; káes; dani; zoli; ákos; dzsamal; kendi (L) köszönöm a tegnapit.