s a i i d   s z e r e l e m !

:D

márk a szégyen-gyerek, akit szégyellhettek
én meg füstölgök a dühtől, mint egy szétégett dekk,
amit szétégettek a fűtől, ismerj egy más léptéket meg
tudom az lep téged meg, ahogy a tudatod már nem lepkéket kerget
hanem step-lépéseket vágsz,
nem kérdéseket vársz,
hanem Te teszed fel már a kérdéseket
...

egymás szemében

"Nem élek. Ide-oda lengedezek a lakásban, mint egy kifakult kombiné, amit kint felejtettek a szárítókörélen, és néha rálehel a szellő, hogy mozogjon is. A nap folyamán kísérletet is tettem, hogy olvassak. Nem tudok olvasni. Két mondatot olvasok, azután már másfelé jár a gondolatom... semmit sem akarok. Főleg nem embereket látni."

végre volt időm olvasni. bár be van gyulladva a szemem és jelenleg szemüvegben is alig látok, azért mégis rávettem magam... plusz kibaszott cicünnhiány van! :c (L)

az életem művészet, amiben bűnt végzek
én biztos nem, de te se sértsél meg!
tudom nem így gondolod, de akkor is értsél meg
lehet, amit teszek nem számít akkora vétségnek
nekem ami a szívemen, az a számon is
meglátszik a szájba baszlak című számon is.
üdvözletem Komlóra, mi van veled Kapuvár?
a te szöveged számomra, csak egy csikkel teli hamutál
szavaim tettek, nem üres mondatok
nálam nem csak jók és ütemre hangzanak a szótagok
nem vagy te gengszter megsúgom: nem vagy senki
erre az éjszakába felőled nem lehet hallani
kicsi ez a kör, de még több az ember
aki benne van az mind már előttem hever
nem vagyok nagyképű, de tudom mennyit ér a nevem
magamba nézek és látom merre tartok, megyek.
vannak tárgyak amiket én is megveszek
de ha keresztbe teszel, tőled mindent elveszek
elszívtam pár grammot, mindenből beszedem a hasznot
kis pénzek nagy pénzek, mindig megütöm a plafont.

k (L)

magamra ismertem a blogbejegyzésében és egyszerűen könnyeket csalt a szemembe.

"konkrétan alig ismerem, de a legbensőbb gondolatait olvasom hétről hétre és kurvára azt érzem vele kapcsolatban, hogy van benne valami, ami mássá teszi az átlagtól, a sablontól, és talán magamra is emlékeztet valamilyen szinten, és egyszerűen szar látni, ahogy az önpusztítás gödrében fetreng, miközben kibaszott értékes ember." - tényleg örülök, hogy így gondolod. de hidd el, kezdek leállni az önpusztítással. legalábbis érzem, hogy vissza kéne fognom magam... és ez sikerülni is fog. tudom, hogy van annyi akaraterőm, hogy kimásszak ebből.

... és ha ezt olvasod, annyit még tudnod kell, hogy kibaszottul példaképként tekintek rád.

"egyszer ott leszel a könyvespolcomon, megígérem!"

unom a hétköznapok szürke ismétlődő fogságát

unom a mindennapi kilétet, meg azt, hogy egyre többet költök cigarettára és alkoholra. unom, hogy életem sincs, hogy délutánig alszom és este megint party. unom, hogy tegnap dürerbe ott álltam nksen első sorba és egyszerűen nem volt kedvem semmihez, pedig abszolút nos chez szerelem van még mindig. unom, hogy nem tudom megbecsülni a kibaszott pénzem - múlthéten elbasztam 40ezret kb a semmire. unom, hogy a spanok, akikről azt hittem, örökké mellettem lesznek, hirtelen eltűntek. unom, hogy mindenki keveri a szart. unom, hogy olvasásra sincs időm, pedig kéne van jópár könyv, amit szeretnék kiolvasni a közeljövőben unom, hogy egy mocskos csicska tróger lett belőlem. unom, hogy bebaszva írom ezt a blogbejegyzést. unom, hogy itthon is megromlott a viszonyom mindenkivel. unom, hogy bunkó geci vagyok. unom, hogy farsulnak az emberek. unom, hogy zokogva kelek minden egyes nap. unom a negyvenes fülem - még kéne rá egy tizes aztán boldogság! unom, hogy múlthét csütörtök óta rágódok a múltamon, hogy mindenki eszembe juttatja életem legrosszabb élményét és bár nem tudják, de nekem engem ez kibaszottul bánt! unom, hogy egyszerűen tönkretettem magam, hogy önpusztítást végzek és érzem, hogy bármennyire is akarom, ebből már nincs kiút.

unom ezt a szart!

kevés volt a barátom sokszor egyedül voltam,
de mégse gondolom, hogy az életemet eltoltam,
előfordult sokszor, hogy a csíkokat feltoltam,
de ha bajba volt valaki én egyből ott voltam!

...
KIKÉSZÜLÖK AZ EMBEREKTŐL!

szopjki

elegem van a farsulós kurva fajtátokból! nem értem, miért igérgettek feleslegesen. most ott tartok, hogy leszarom a nyarat, úgyis szar lesz az egész ... kibaszottul NEM ÉRDEKEL SENKI!

megint teljesen jelentéktelennek érzem magam. ha dávid most ordítana, hogy ugorjunk az autó elé, megtenném. nem tudom mi van velem, de amióta hazajöttünk kétnaposról, minden felbasz...

e l e g e m   v a n !

weekend

túl jó hétvégém volt; túl jól sikerült szétesnem... pénteken nikcsivel deák; ivászat; aztán nick is odaért másfél órás késéssel és utána velük voltunk. szombat délután megint deák; ivászat; nikcsi meg később nickék is jöttek. ma punnyadtam, nikcsi átjött, de igazából semmihez nem volt kedvem. cícünnek nem tudom mi baja volt ma, de a rossz kedve rám is hatással volt. jópárszor bocsánatot kért a tegnapi miatt, bár semmit nem tett; nem ő beszélt rá, hogy még maradjak... ezt én akartam így. gecire vele akarok most lenni. kár, hogy el van tűnve. de holnap úgyis látom. bár nem biztos, hogy addig kibírom.
végre sikerült megírnom a búcsúszöveget. konkrétan vers lett belőle, az valahogy jobban megy. "érzelgős rímlökés"... undorító szar lett, de nem érdekel.
holnap 8-10ig vagyok suliba, aztán nem tudom mit kezdek magammal délelőtt. fél12re megyek vissza, bankett, aztán délután találkozok lacival, elkísér ajándékot venni, mivel cícünn szerdán tölti be a tizennyolcat.
... és csütörtököt akarok kibaszottul, kétnapos meg kocsmázás. ja, "lemegyünk szolnokra kocsmázni"... annyi :D

kezdek rájönni, hogy mennyire nem fogom tudni elengedni Őket és azt a helyet, ahol leéltem a fél életem. köztük nőttem fel, megszoktam, hogy minden nap mellettem vannak. már nem érdekel, hogy anno kiutáltak, mert most így év végére mindenkivel jóba lettem. már csak egy hét és mindennek vége. nem mondom, hogy nem várom, de egyszerűen nem akarok elszakadni tőlük. nem fogom tudni elfelejteni a mindennapi kínzásokat. csibe mellett ültem másfél évig, konkrétan akkor nőtt hozzám teljesen és azóta imádom. február óta hátsó pad és dávid... őt is csak most kezdtem megismerni. minden kibaszott emléket megőrzök örökre.
félek, hogyha a zongora mögötti mocskunkat is kitakarítják, tényleg eltűnik onnan minden, amik mi voltunk. a mosdó ajtaján sincsenek már ott a nevek, csak a székeken... most kezdem érezni igazán, hogy mennyire szerettem őket. félek, hogy lesznek olyan emberek, akikkel egyáltalán nem fogok már találkozni.
jövőhét hétfőn bankett - amire még meg kéne írnom a búcsúszöveget- , csütörtökön meg kétnapos osztálykirándulás... várom a nyarat, de nem akarom, hogy ennek az egésznek ennyivel vége legyen.

most nincs mellettem, ma nem is láttam és elképesztő ürességet érzek. hiába tudom, hogy holnap vele leszek, szombaton vele alszom és vasárnap mellette ébredek, egyszerűen hiányzik. én se értem, hogy sikerült ennyire megszeretnem Őt ilyen rövid idő alatt. de ezen inkább nem is gondolkozom, nem érdekel, szeretem... és ez kölcsönös. igen, életemben először érzem úgy, hogy valaki tényleg szeret. érzem azt a törődést, amit még soha és ennél jobb érzés nincs is. most nem parázok attól, hogy egyszer vége lesz, konkrétan leszarom, hogy mi történt eddig és mi fog történni ezután, a jelenre koncentrálok, semmi más nem érdekel. tudom, hogy szükségem van rá... kell, mint a kibaszott levegő! leírhatatlan, amit iránta érzek ...

egyre jobb minden... és ennek most eléggé örülök.
tegnap voltam fodrásznál csibével meg kingával, vörös lettem... elvileg. konkrétan annyira fogta be a festék, mint multkor. de annyira mindegy... nekem bejön a színe.
ma reggel mcdonaldsba kezdtem, kb ott volt angol órám... ittam egy hosszúkávét, ami olyan szinten leégette a nyelvem, hogy még most is fáj. tanár ott hagyott minket, aztán csoportosan vonultunk vissza a suliba. villamost pont lekéstük, ami nem is baj, így legalább volt időm még egy cigire. telepen is tettünk egy kisebb kerülőt, hogy később érjünk be... sikerült is. következő óra vége előtt 10perccel estünk be a terembe. ma is unalmas napom volt, legalábbis a délelőttöm. hazajöttem, rendet raktam, készülődtem, aztán nick átjött. megint fél órát vártam rá a buszmegállóban, de mindegy. így is kibaszottul imádom. raktunk be zenét, ágyban punnyadtunk, beszélgettünk, megmassziroztattam vele a nyakam, - ami 2napja elég rendesen fáj, mivel sikeresen elaludtam - cigiztünk, elvoltunk... aztán hívott dani - aki konkrétan mostanába mindig engem hív, ha nem találja nicket; de végülis jól teszi, mert ha nem velük van akkor velem... hagyjuk - és nick lépett is.
nemrég ment el, de már most hiányzik. holnap is vele vagyok, ha nikcsi nem jön sehova. meg pénteken ivászat és kibaszott nagy kilét lesz! vagy deákon vagy sfben, még nem tudom... időtől függ. lényeg, hogy kileszünk. szombatra kéne valami partyt néznem, de ahhoz most lusta vagyok... megiszom a teámat, aztán lépek pihenni.

Ez a perc még kell;
az úgy már pont elég,
hogy széppé váljon egy teljes év
Egy rövid nap - akár az egész lét, s alkony után,-
minden napom újra álmodnám
Veled
az ébredést is áldanám, hisz ott lennél
gyönyörködve nézném, ahogy öltöznél;
- Bújj vissza! kérném
Te indulnál, de majszolnád
a biggyedt szám
Kérdeznéd, hogy szép vagy-e
S én mondanám:
- Hát a világon a legszebb!