tegnap

nem tudok se aludni, se enni, se semmi. ahhoz képest, hogy mostanában délután 3 óra előtt fel se kelek, ma már 8 előtt ébren voltam. folyamatosan a tegnap estén rágódok...

g y ű l ö l ö m
!

goodbye my lover

ennyi volt, vége. tönkretett. kiölte belőlem az összes érzelmet. ígyis elég elbaszott estém volt, alagúttetőn megvolt a házipálesz-bor kombó, deákon megvolt a verekedés, most hajnali fél négy van és szétbasz az ideg. úgy érzem, egy ideig nem vagyok kiváncsi senkire. végig zokogtam az egész estét, semmihez nincs erőm. az a baj, hogy még mindig szeretem, pedig kurvára el kéne őt felejtenem. nem ér annyit. az a vicc, hogy miután összejöttünk, mindenkitől azt hallottam, hogy tőle soha nem fogom megkapni azt a törődést, amit várnék. pedig megkaptam. egy ideig éreztem, aztán elmúlt az is, mint minden más. csak azt sajnálom, hogy nem képes beismerni, hogy kurvára megváltozott... oké, hogy velem furcsán viselkedik, de a spanjait nem kéne leszarni.

remélem egyszer észreveszed Te is, hogy más lettél, hogy szarsz mindenre, hogy folyamatosan farsítod a spanjaidat. valahogy kurvára nem így ismertelek meg... nem ilyen voltál. leüvöltheted a fejem még ezerszer, most akkor is igazam van, ebben biztos vagyok. ha majd szép lassan eltávolodik tőled mindenki, talán ráébredsz arra, hogy mi lett belőled. daninak teljes mértékben igaza volt, kicsit magadba kéne nézni ... ha már a legjobb barátodat is képes vagy felbaszni a viselkedéseddel, akkor valószinűleg igaza van. azt tudnod kell, hogy bármi van, számíthatsz rám, bármennyire is haragszom most. köszönöm azt az időt, amit melletted tölthettem. boldog voltam, de már ennek is vége. reméltem, hogy benned soha nem kell csalódnom, de mégis. szerettelek, sőt még mindig szeretlek... el akarlak felejteni, de tudom, hogy nem lesz könnyű. most gyenge vagyok, de egyszer úgyis talpra fogok állni.

egy ideig felejtsetek el; ne keressetek... nem írok vissza msnen és nem leszek elérhető telefonon. egy kis időre van szükségem ahhoz, hogy átgondoljam a dolgokat. jövőhéten pszichológus, bár azzal se megyek sokra, mindegy. továbbra is végzem az önpusztítást, csak aktívabban. nem érdekel, hogy mi történik velem. a közeljövőben itthon fogok megrohadni.

k i l é t   e s t e  l e s z !
csibe; alagúttető; házipálinka - bor kombináció
várom
...
( lényeg, hogy szép lesz alagúttetőn magassarkúba, full készen mászkálni :D )

szeretlek ... sajnálom.

úgy érzem, teljes mértékben tönkrementem. szerelmes vagyok, még mindig, változatlan minden érzésem iránta. még mindig emlékszem arra, amikor először találkoztunk... amikor először megölelt és megcsókolt. amikor először mondta, hogy "szerelmes"... a keleti pályaudvaron, egy vonaton, miközben éppen tekert. emlékszek minden egyes szavára, még mindig előttem van a mosolya, még mindig hallom a hangját, még mindig érzem az illatát, amely mára már a párnámba ivódott... megint zokogok, pedig megfogadtam, hogy nem leszek még nagyobb lelkironcs. próbálom erősnek mutatni magam, de egyszerűen nem megy. gyengébb vagyok, mint eddig bármikor... utálom, hogy nem tudjuk normálisan megbeszélni a dolgokat, pedig tudnánk rajta változtatni.
tudod, hogy szükségem van Rád... jelenleg egyáltalán nem tudom elképzelni az életem nélküled. sajnos nem tudom, hogy mit érzel jelenleg, nem tudom, hogy szeretsz e még... de azt tudnod kell, hogy melletted mindörökké kitartok. még mindig ugyanúgy szeretlek és soha nem foglak tudni elfelejteni ...


"zokogni tudnék, de nem leszek gyenge többé. úgy is az enyém lesz egyszer, tudom. mellette boldog leszek és le fogok szarni minden parát." - ezt írtam, mielőtt tényleg az enyém lett volna... hagyjuk.

Belenéztem a tükörbe, de az arc, amit láttam, már nem olyan volt, mint eddig. A tükörképről már rég eltűnt az a mosoly, amely egykor még őszinte volt... az arc egyre sápadtabb, egyre inkább az látszik rajta: kezdem feladni. Egyszer azt mondtam, hogy csak akkor jutok el idáig, amikor már a földön találtok. De nem. Ebben már nem hiszek. Teljes mértékben elvesztettem önmagam, a múltam, mindenem. Jelenleg elképesztően gyenge vagyok... a leggyengébb. Érzelmileg és fizikailag is teljes mértékben gyenge.

újonc ♥

ne hagyj így darabokba, az éjjel lapszabászat

már túráztatja tompa körfűrészét a bánat.
végleg lemorzsolódok, minden perc egy szálka

már nincs velem a dolgok régi viszkozitása.
csak fásulok itt richtig, míg az ablakban a gitt

kötögeti, mint mindig gumipulóvereit.
széthullok mint a farost, ne nézd ősz-öreg arcom

várom a hajnalt, kisiparost... hogy összeragasszon.