tirpuska!

itt a káoszkapitány, nem egy elveszett véreb
az ANARCHIA FÖLDJE HOVA ÉN EL VEZETNÉLEK
az ördögnek fel ajánlanám a lelkedet végleg
el lepnének a démonok mint a Termeszek téged

a víz tükrében engem lácc már nem szabadulsz tőlem
sok rossz akarat de bölcsesség is van bennem bőven
a felhők közül lenézek halandók nektek szólok
árvizet küldök rátok közbe meg villámot szórok

etalon hétvége ♥

megint a kilétekbe menekültem, mégis boldogabb voltam, mint bármikor. pénteken deák ivászat, bár mindenki eltűnt noisera, de így is elvoltunk. főleg, hogy fanni és mate itt aludt (: imádom őket.
szombat este találkoztam fannival, úgy volt, hogy elmegyünk a szusza ferenc stadionhoz eladni az újpest-honvéd jegyeket. szerencsére már a központnál találtunk embert, aki megvette. volt pénzünk, volt alkoholunk, úgyhogy kiültünk újpesten inni. egy idő után már kezdtünk fázni, gondoltuk hogy elmegyünk kocsmázni. így is lett. bár rossz villamosra szálltunk, így rákospalota-újpest vasútállomáson találtuk magunkat. onnan elsétáltunk rudiba, ahol sikerült elég csúnyán kilenni. fanni 2percenként tűnt el újabb pohár alkoholért. ittunk, elvoltunk, aztán visszamentünk deákra, dorina már várt minket. vettünk egy üveg bort, aminek nagy részét csak ma sikerült elfogyasztanunk.
ma este annyira tökéletesnek tűnt minden, rég éreztem ennyire jól magam. kár, hogy megint csak azt érzem, hogy abszolút feleslegesen reménykedem. szeretném, ha itt nem szakadna meg a kapcsolat köztünk...

nem adtam okot rá, hogy velem így kibasszatok!

nem látom értelmét a mának, a sok izzó éjszakának, a sok lassú délutánnak.
ilyenek vagytok ti, nem tudom min csodálkozol,
talán keresgélés közben túl gyorsan barátkozol.
vissza húz a szív a régihez, hiába rosszabb, nem akarlak bántani,
de téged sem csábít az út ha hosszabb.
ballagok némán és nem tudom mennyit jelentettél, hogy meddig érdekeltél,
tényleg mindent megtettél, megértettél, szeretted azt ami lettél.
de úgy tűnik egy egész életre mégsem garancia egy tél,
ha ennyit tudtok adni akkor nekem sem kell több,
minden szem egy új reménység egy újabb fura köd.
nem vagy őszinte és inkább játszol, hátha nem látok,
de közben hülyének nézel és ez az amit a legjobban utálok.
hiába te sem szeretnél, de végül mégis csak hazudsz,
de barátok maradunk, írok és visszaírsz ha tudsz.
tudom azt hittem ez más, hogy valami örökre megmarad,
de ez is csak egy felvonás, ez is csak egy szaros színdarab.
álmodtam, de felvertek a tények, a valóság szavakkal,
már tudom a legtisztább fényt csak én láthatom magamban.
így hát elengedlek téged, ahogy te is elengedtél engem,
és a lerohadtabb az hogy már nem fáj hogy meg kell tennem.

" szedd össze magad! "

csak ületem a lépcsőházban, szívtam a cigarettám, néztem a füstjét és semmi másra nem tudtam gondolni, csak a kibaszott negatívumokra, amik mostanában történtek. millió emberben csalódtam, rájöttem, hogy nem azok, akiknek megismertem őket. beláttam, hogy kár a múltat siratnom, de akkor is fáj minden. minden, ami történt. rájöttem, hogy végre önmagam akarok lenni. igen, az az ember, aki ezelőtt voltam. régen annyira más volt minden... voltak mellettem barátok, bíztam bennük és ők is bíztak bennem. mára már senkiben nem vagyok jóban, max. fannival. igaz, hogy csak három hónapja ismerem, de lassan többet jelent számomra bárkinél. csak vele vagyok képes átvészelni az unalmas napjaimat. tudom, hogy ő mindig mellettem van, neki bármit elmondhatok. de még ígyis fáj, hogy vége van mindennek, ami eddig volt. reménytelenül szerelmes voltam, én se tudom, hogy miért... talán csak illúzió volt, nem tudom. hittem abban, hogy vele jól alakulhat az amúgy abszolút szerencsétlen életem, de idővel rájöttem, hogy nem hiszek az igaz szerelemben. a boldogságot a vágyakról való lemondással lehetne elérnem, mert az élet szenvedéseit a vágyak okozzák. eddig az alkohol és a drogok jelentették a menekülést önmagam elől és ezt mindennél jobban gyűlölöm. ezektől a dolgoktól lettem az az ember, akitől mára már undorodom. napról-napra, szépen lassan minden eltűnik, ami eddig körülöttem volt... rejtőzni vágyom az emberek elől.

I WASN'T BORN WITH ENOUGH
MIDDLE FINGERS
.  .  .

SCARCITY @ dürer kert

úgy érzem, a tegnapi nap nem lehetett volna ennél tökéletesebb!
tirpa; aza; harakiri; dopeman és a többiek
♥
pánikszoba és killakikitt első sor, aztán színpad!
etalon party
ennél maximum tirpa lemezbemutatója lehet jobb.

dürer után kinéztünk még deákra, aztán viki meg szandus itt aludt.
legszívesebben most is deákon lennék, mert tudom, hogy ott van Ő is.
de miért mondta, hogy szeret? ...

AZTHISZEM kurvára magamra ismertem.

azt hiszem jól tanult régen és tervei voltak,

amíg a jövőről álmodozott, mellette dzsóztak.

mindig látta magáról, hogy többre fogja vinni,

hétvégén a spanjaival együtt jártak inni.

. . .

leszarta, hogy mi történik vele majd másnap,

különc volt és ezért nézték minden nap másnak.

tudta, hogy fontos a család, hisz' látta,

hogy elbukik a gyenge, kinek nincsen egy barátja.

beteker az élet úgyis, miután benyálaz
!

sokszor nem motivál semmi, minden apróság kiborít, 

hurok van a nyakam körül, a kötél folyton csak szorít. 

az éjszakai életben a drog elkerülhetetlen,

hogy lerakom végleg arról már sajnos rég letettem. 

bárcsak ne látnám az életemet szürkének
...

minden napod egyforma, rohangálsz a szer után,
aki normális spanod volt, egytől-egyig megutált.
az agyad tudja, hogy amit csinálsz, ártalmas,
de te mégis folytatod és ez az, ami szánalmas.
nem jó rád nézni, a látványod nyomasztó,
függő lettél testvérem, nem csak alkalmi fogyasztó.
én már nem vagyok a rabja, minden nap megcsinálom,
de elárulom, ritkán van olyan nap, hogy nem kívánom.

emberundorom lesz, szép lassan kikészültem,
a baszást sem élveztem, annyira szédültem.
de te is kiborulsz hamar,
ha olyan vagy, mint én, aki mindent magának akar.
a magadfajta az élettől mit akar?

K E R E S E D   A   K I U T A T ,   D E   V É G T E L E N N E K   L Á T S Z I K
. . .

mit érzek most? kibaszott tehetetlenséget.

idegesít ...

... hogy elfojtom az összes érzelmem, ... hogy nem tudom, hogy Ő mit akar és én mit akarok egyáltalán, ... hogy mit szeretnénk egymástól, ... hogy a boldogságom is csak egyfajta vízió, ami úgyis elmúlik, hiszen nincs akkora szerencsém, hogy tényleg boldog legyek, ... hogy hétköznaponként az életkedvem nagyjából a nullával egyenlő, ... hogy mindig megfogadom, hogy felhagyok az önpusztítással, de valahogy mégis mindig történik valami és ezután még aktívabban végzem a szervezetem szennyezését alkohollal, droggal, cigarettával, ... hogy újabban nem tudom megértetni magam az emberekkel, ... hogy csak a mértéktelen hazudozás zajlik körülöttem jelenleg, ... hogy feladtam az életcélom, konkrétan feladtam az egész életem.
nem érdekel semmi, nem érdekel, hogy mi lesz velem. élek és haldoklom, ahogyan eddig is. az egyetlen dolog, ami képes felvidítani, az Ő. mert szeretek vele lenni, szeretem amikor szorosan magához ölel, szeretem miatta lekésni az utolsó buszomat, szeretem amikor megcsókol. viszont gyűlölöm, hogy nem képes önálló döntéseket hozni.

WEEDend

pénteki kilétet sikerült összehozni, bár a pénzemmel együtt a jókedvemnek is annyi volt. deákon alapoztunk, aztán később átvonultunk kocsmázni rudiba, bár ott nem sok időt töltöttünk. aznap este a hazugságokkal nagyon csúnyán felbaszták az agyam, meg fannival már fáradtak voltunk, úgyhogy 1körül el is indultunk haza.

szombaton eldöntöttem, hogy nem iszok, sőt nem is megyek sehova. meguntam, hogy hétköznap később járok haza, mint hétvégén... és hogy hétköznap sokkal jobban érzem magam, pedig ott van a tudat, hogy másnap fél 6kor már fel kéne kelnem. szóval pihenést terveztem a hétvégére, de mivel mindenki azzal basztatott, hogy gyárban dubstep-minimal party van, igy végül oda mentünk. előtte szokásos deák. tényleg offoltam az ivászatot. fáradt voltam és végül már semmi kedvem nem volt lemenni gyárba. 10kor találkoztunk néroékkal borároson, bevártuk még a többieket és léptünk. ha jellemezhetném a partyt, akkor annyit mondanék, hogy kibaszott szar volt. a zenével volt a legkevesebb bajom, szimplán az emberektől kaptam agyfaszt. szarul is voltam, minden bajom volt, úgyhogy szandussal megbeszéltük, hogy elindulunk haza, hátha elérjük még az utolsó buszt. végül az egyetlen problémám az volt, hogy ott volt Ő és egyszerűen nem akartam ott hagyni. elköszöntünk mindenkitől, pont indultunk volna, de visszarántott a táskámnál fogva, megölelt és közölte velem, hogy nem fog elengedni. kibaszott jól esett, hogy velem akart lenni, konkrétan egész éjszaka fogta a kezem és mellettem volt. egyszerűen boldog voltam. akkor már nem érdekeltek a problémáim, nem érdekelt, hogy szétfagyok, nem érdekelt semmi. az egyetlen dolog, ami számított, az az volt, hogy tudom, hogy Ő ott van mellettem és nem enged el.

hajnali 3 körül elindultunk az éjszakaihoz, amit feleslegesen vártunk, mivel végül le lettünk szállítva. lesétáltunk négy megállót, aztán felszálltunk az utolsó éjszakaira, amin már nem volt kaller. visszamentünk deákra, nem is tudom, hogy miért, - mivel hajnali 5kor nem sok ember járkál arrafele - úgyhogy indultunk is haza.

összességében egész jó hétvégém volt, bár volt ennél jobb is. de rájöttem, hogy az önpusztítás nem feltétlenül szükséges az életemhez. és rájöttem arra is, hogy egyszerűen nem merek szeretni.

gyűlölök köztetek lenni minden nap. tudom, hogy nem illek közétek; tudom, hogy teljesen más értelmi szinten vagyunk; tudom, hogy kibaszottul antiszociálisnak láttok mindig. utálok mindent, ami veletek kapcsolatos. talán 3-4 ember van, aki még nem idegesít. az egyetlen dolog, aminek örülök, hogy szandussal találkozom minden nap, fannival meg jól bebaszunk suli után... így tudom elviselni a kibaszott hétköznapjaimat.

"hajnali homályban szenderegve lebegek egy álom késhegyén"
. . .

összezavart.

ha most a szívemre hallgatnék, akkor élvezném a jelenlegi boldogságom és senki nem akadályozhatna meg benne. ha az eszemre hallgatnék, akkor rá kéne jönnöm, hogy nem szabad újra szerelmesnek lennem.

"egy szóért vagy érintésért meghalok"

mindennél jobban örültem annak, hogy a születésnapomon mellettem volt. igaz, hogy amikor odajött, én pont zokogtam, de nem érdekel. először nem mertem ránézni, nem mertem hozzászólni, nem tudtam, hogy mit csináljak. később újra elkezdtünk beszélgetni, megint fogta a kezem, megint átkarolt és hihetetlenül jó érzés volt tudni, hogy ott van. próbáltam vele beszélni a múlkori dolgokról, arról, hogy mit érez és mit szeretne ezután, de választ nem kaptam egyetlen kérdésemre se. megint megcsókolt és minden ugyanolyan volt, mint akkor, ott a fűben fetrengve. úgy érzem, ma hajnalban boldogabb voltam, mint eddig bármikor. kezdem megszeretni.

mellesleg semmi nem történt az utóbbi időben, új sulit gyűlölöm, az ott lévő emberekkel együtt. szandus az egyetlen ember, akiért megéri a terézvárosiba járni. tegnapi születésnapom az eddigi legrosszabb volt, az önpusztítással még mindig nem sikerült felhagynom, össze vagyok zavarodva, mindent olyan kibaszott reménytelennek tartok. nagyjából ezek a dolgok jellemeznek most.

enyhedal

lehet hiányzol, meg hogy kellenél
elhagytam a Keletinél, emlékszem a fél eszem, félédesem
Te vagy a kezemben a legvégén
...
korán kelj fel, Moszkva tér
z u h a n y   a l á   a   s z e r e l e m  i s   b e f é r
!

a hiány emlékeztet Rád ...

bár régóta ismerem, egy ideig nem beszéltünk, de most újra tartjuk a kapcsolatot... úgy érzem, hogy ő is lassan a szükségleteim közé sorolható. szükségem van arra, hogy minden nap beszéljek vele, hogy segítsen túllépni a rossz kedven, hogy mosolyt csaljon az arcomra. szeretem, amikor meglep smsekkel, szeretek vele reggelig beszélgetni. ma elutazik és érzem, hogy ezalatt az egy hét alatt ki fogok készülni nélküle. számolom a napokat, szeretném, ha minél hamarabb visszajönne. várom már a fogarasitesco tourt borért meg táplálékért, meg az utána következő deák pikniket.

quimby & zselenszky az alapzene jelenleg ... ♥

♥

Egyszer, ha igazán egyedül vagy, nézz önmagadba mélyen
és mondd ki azokat a szavakat, melyeket magadnak bevallasz, de másnak sohasem.
Egy egészen apró fájdalom jelenik meg a lelkedben, melyet nem irthatsz ki már többé soha.



s é t á l   a   h o l d   a   h á z t e t ő n ,   z s i n ó r o n   h ú z z a   m a g a   u t á n   a   s z í v e m .

 

tudod az álmod, mégsem küzdesz.

bármennyire is próbálok túllépni mindenen, ami eddig fájdalmat okozott, valahogy mindig visszakerülök arra a mélypontra, ami már-már tönkretesz. nem tudom, hogy mit akarok és mit nem, a boldog emberek látványától kifejezetten undorodom... vagy inkább csak irigykedem, mert tudom, hogy én még egy ideig biztos nem leszek boldog és ez szimplán undort kelt bennem. akárhányszor is gondoltam, hogy rátaláltam a boldogságra, mindig rá kellett jönnöm, hogy ez is csak egy átmeneti érzés, amely egyszer úgyis elmúlik.
a mai az első józan estéim közé sorolható, tegnap deákon kannásoztunk - szokásos program - aztán hajnali 3 körül elmentünk kocsmába, első metróval pedig hazajöttünk... szandus, balázs, meg én. érdekes volt balázzsal aludni éjjel és reggel mellette ébredni, de mindegy. az átmeneti jókedv megvolt. ma este itthon rohadok, nem tudok mit kezdeni magammal, zselenszky számokat hallgatok, az életkedvem nulla alatt van és most még a szokásosnál is jobban antiszociális vagyok. az egyetlen dolog, ami mosolyt csalt az arcomra a mai nap folyamán, az az sms, amit gadától kaptam:

"Ne legyen az életkedved nullán.
Nyugtasson a tény, hogy itt vagyok sorstársnak."

ez a probléma, hogy sorstárs vagy, mert így talán még jobban fáj a dolog... már csak azért is, mert - bár alig ismerlek - annyit sikerült leszűrnöm, hogy kibaszott értékes ember vagy és nem érdemled meg ezt az egészet. 

félig ráz a hideg, mégis maradok, mert szeretem

az a baj, hogy lassan már nem tudom, hogy ki vagyok. kezdek túllépni a múltamon és közben még jobban belemerülök a szervezetem pusztításába, ami kicsit se jó. minden kibaszottul reménytelennek tűnik mostanában, de legalább ki merem mondani, hogy sikerült talpra állnom. szépen lassan elfelejtek mindent, ami eddig fájdalmat okozott. nem fogok feleslegesen szenvedni, hiszen soha többé nem lesz már az enyém és ezt rég elfogadtam. örülök, hogy mellette rengeteg embert megismertem, akiket mára már imádok. sok emberrel össze is vesztem miatta, de nem ér annyit. most mindenkivel béke van és ennek örülök.
még mindig várok a boldogságomra, vágyok arra, hogy valaki mellett őszintén nevethessek...

b

összezavar és bizonytalanná tesz.

mit érzek irántad? undort asszem ...

a szememben már rég halott ember vagy, most mégis veled álmodtam. nem akarok rád gondolni soha többé. takarodj az álmaimból! ... el akarlak felejteni.

-

alig ismerem, mégis úgy érzem, hogy kell. bármennyire is reménytelen ez jelenleg, mégis mindig ott volt mellettem az utóbbi időbe, a legnagyobb szarban is fogta a kezem... és ezt köszönöm. egyrészt élvezem az egyedüllétet, szükségem is van most a magányra... másrészt szeretném, ha lenne mellettem valaki, akiben bízhatok, akinek elmondhatok mindent, aki szeret és nem basz át. hagyjuk.

♥

soha, soha ne nézz vissza,

megdörzsölöm a szemem,
a kép nem olyan tiszta már,
amit a barátságra bízhattál.
jó volt, ha bíztattál, mikor kellett,
mert mindig ott voltunk egymás mellett.

együtt vittük az összes terhet

és véghez vittük az összes tervet.
én megtettem mindent, ami tőlem tellett

...
maradtam az... az, aki voltam,
semmit se bánok, hogy így alakítottam,
én még emlékszem, bevillannak a képek,
de felváltották az érdekegyüttlétek.
így a saját utamra lépek, ez az enyém.
ja, tudom az élet geci kemény.
ha szarba merülök, ki nyújtja majd a kezét?
hogy kihúzzon, ki használja az eszét.
bármit elérhetsz, hogyha elég elszánt vagy,
nem csak a szád nagy.
F U C K   Y O U!
persze respect a testvéreknek,
hogyha gáz van, tudom, ti mindig itt lesztek.
és én is ott, előbb, mint a víz,
bennem bízz, mutatom, hogy písz!

Most is üres a napom, de nem vákuumosan: van benne minimális mennyiségű oxigén is - a várakozás -, hogy élve maradjak. Nekem tilos elgyöngülnöm, énhozzám te nem tartozhatsz, nem ereszthetlek a közelembe, hurok lennél te a nyakamon, visszatartanál, visszahúznál, ne tehessem meg, amit meg fogok tenni. Nem vagyok beteg, hanem még mindig van bennem valami maradék abból az állítólagos emberi agybajból, amit felelősségtudat címszónál találhatsz meg a tudományos akadémia értelmező szótárában. Örömest elvesztettem volna tőled a fejem, ha ez az említett gátlás végleg kikopott volna belőlem. Sajnálom. Hiányos volt az önnevelésem, például elfelejtettem megtanítani magam arra a gyakorlati jelszóra, hogy utánam az özönvíz. Tartsd magad távol tőlem. Okom van rá, hogy így akarom.

az önpusztítás legtetején állok. a tegnapi destroyparty után alig élek... most hallucinálok és ideges vagyok. undorodom az emberektől. nem tudok aludni, pedig elég durván rám férne.

röviden ennyi.

szandus; káes; dani; zoli; ákos; dzsamal; kendi (L) köszönöm a tegnapit.

tegnap

nem tudok se aludni, se enni, se semmi. ahhoz képest, hogy mostanában délután 3 óra előtt fel se kelek, ma már 8 előtt ébren voltam. folyamatosan a tegnap estén rágódok...

g y ű l ö l ö m
!

goodbye my lover

ennyi volt, vége. tönkretett. kiölte belőlem az összes érzelmet. ígyis elég elbaszott estém volt, alagúttetőn megvolt a házipálesz-bor kombó, deákon megvolt a verekedés, most hajnali fél négy van és szétbasz az ideg. úgy érzem, egy ideig nem vagyok kiváncsi senkire. végig zokogtam az egész estét, semmihez nincs erőm. az a baj, hogy még mindig szeretem, pedig kurvára el kéne őt felejtenem. nem ér annyit. az a vicc, hogy miután összejöttünk, mindenkitől azt hallottam, hogy tőle soha nem fogom megkapni azt a törődést, amit várnék. pedig megkaptam. egy ideig éreztem, aztán elmúlt az is, mint minden más. csak azt sajnálom, hogy nem képes beismerni, hogy kurvára megváltozott... oké, hogy velem furcsán viselkedik, de a spanjait nem kéne leszarni.

remélem egyszer észreveszed Te is, hogy más lettél, hogy szarsz mindenre, hogy folyamatosan farsítod a spanjaidat. valahogy kurvára nem így ismertelek meg... nem ilyen voltál. leüvöltheted a fejem még ezerszer, most akkor is igazam van, ebben biztos vagyok. ha majd szép lassan eltávolodik tőled mindenki, talán ráébredsz arra, hogy mi lett belőled. daninak teljes mértékben igaza volt, kicsit magadba kéne nézni ... ha már a legjobb barátodat is képes vagy felbaszni a viselkedéseddel, akkor valószinűleg igaza van. azt tudnod kell, hogy bármi van, számíthatsz rám, bármennyire is haragszom most. köszönöm azt az időt, amit melletted tölthettem. boldog voltam, de már ennek is vége. reméltem, hogy benned soha nem kell csalódnom, de mégis. szerettelek, sőt még mindig szeretlek... el akarlak felejteni, de tudom, hogy nem lesz könnyű. most gyenge vagyok, de egyszer úgyis talpra fogok állni.

egy ideig felejtsetek el; ne keressetek... nem írok vissza msnen és nem leszek elérhető telefonon. egy kis időre van szükségem ahhoz, hogy átgondoljam a dolgokat. jövőhéten pszichológus, bár azzal se megyek sokra, mindegy. továbbra is végzem az önpusztítást, csak aktívabban. nem érdekel, hogy mi történik velem. a közeljövőben itthon fogok megrohadni.

k i l é t   e s t e  l e s z !
csibe; alagúttető; házipálinka - bor kombináció
várom
...
( lényeg, hogy szép lesz alagúttetőn magassarkúba, full készen mászkálni :D )

szeretlek ... sajnálom.

úgy érzem, teljes mértékben tönkrementem. szerelmes vagyok, még mindig, változatlan minden érzésem iránta. még mindig emlékszem arra, amikor először találkoztunk... amikor először megölelt és megcsókolt. amikor először mondta, hogy "szerelmes"... a keleti pályaudvaron, egy vonaton, miközben éppen tekert. emlékszek minden egyes szavára, még mindig előttem van a mosolya, még mindig hallom a hangját, még mindig érzem az illatát, amely mára már a párnámba ivódott... megint zokogok, pedig megfogadtam, hogy nem leszek még nagyobb lelkironcs. próbálom erősnek mutatni magam, de egyszerűen nem megy. gyengébb vagyok, mint eddig bármikor... utálom, hogy nem tudjuk normálisan megbeszélni a dolgokat, pedig tudnánk rajta változtatni.
tudod, hogy szükségem van Rád... jelenleg egyáltalán nem tudom elképzelni az életem nélküled. sajnos nem tudom, hogy mit érzel jelenleg, nem tudom, hogy szeretsz e még... de azt tudnod kell, hogy melletted mindörökké kitartok. még mindig ugyanúgy szeretlek és soha nem foglak tudni elfelejteni ...


"zokogni tudnék, de nem leszek gyenge többé. úgy is az enyém lesz egyszer, tudom. mellette boldog leszek és le fogok szarni minden parát." - ezt írtam, mielőtt tényleg az enyém lett volna... hagyjuk.

Belenéztem a tükörbe, de az arc, amit láttam, már nem olyan volt, mint eddig. A tükörképről már rég eltűnt az a mosoly, amely egykor még őszinte volt... az arc egyre sápadtabb, egyre inkább az látszik rajta: kezdem feladni. Egyszer azt mondtam, hogy csak akkor jutok el idáig, amikor már a földön találtok. De nem. Ebben már nem hiszek. Teljes mértékben elvesztettem önmagam, a múltam, mindenem. Jelenleg elképesztően gyenge vagyok... a leggyengébb. Érzelmileg és fizikailag is teljes mértékben gyenge.

újonc ♥

ne hagyj így darabokba, az éjjel lapszabászat

már túráztatja tompa körfűrészét a bánat.
végleg lemorzsolódok, minden perc egy szálka

már nincs velem a dolgok régi viszkozitása.
csak fásulok itt richtig, míg az ablakban a gitt

kötögeti, mint mindig gumipulóvereit.
széthullok mint a farost, ne nézd ősz-öreg arcom

várom a hajnalt, kisiparost... hogy összeragasszon.

s a i i d   s z e r e l e m !

:D

márk a szégyen-gyerek, akit szégyellhettek
én meg füstölgök a dühtől, mint egy szétégett dekk,
amit szétégettek a fűtől, ismerj egy más léptéket meg
tudom az lep téged meg, ahogy a tudatod már nem lepkéket kerget
hanem step-lépéseket vágsz,
nem kérdéseket vársz,
hanem Te teszed fel már a kérdéseket
...

egymás szemében

"Nem élek. Ide-oda lengedezek a lakásban, mint egy kifakult kombiné, amit kint felejtettek a szárítókörélen, és néha rálehel a szellő, hogy mozogjon is. A nap folyamán kísérletet is tettem, hogy olvassak. Nem tudok olvasni. Két mondatot olvasok, azután már másfelé jár a gondolatom... semmit sem akarok. Főleg nem embereket látni."

végre volt időm olvasni. bár be van gyulladva a szemem és jelenleg szemüvegben is alig látok, azért mégis rávettem magam... plusz kibaszott cicünnhiány van! :c (L)

az életem művészet, amiben bűnt végzek
én biztos nem, de te se sértsél meg!
tudom nem így gondolod, de akkor is értsél meg
lehet, amit teszek nem számít akkora vétségnek
nekem ami a szívemen, az a számon is
meglátszik a szájba baszlak című számon is.
üdvözletem Komlóra, mi van veled Kapuvár?
a te szöveged számomra, csak egy csikkel teli hamutál
szavaim tettek, nem üres mondatok
nálam nem csak jók és ütemre hangzanak a szótagok
nem vagy te gengszter megsúgom: nem vagy senki
erre az éjszakába felőled nem lehet hallani
kicsi ez a kör, de még több az ember
aki benne van az mind már előttem hever
nem vagyok nagyképű, de tudom mennyit ér a nevem
magamba nézek és látom merre tartok, megyek.
vannak tárgyak amiket én is megveszek
de ha keresztbe teszel, tőled mindent elveszek
elszívtam pár grammot, mindenből beszedem a hasznot
kis pénzek nagy pénzek, mindig megütöm a plafont.

k (L)

magamra ismertem a blogbejegyzésében és egyszerűen könnyeket csalt a szemembe.

"konkrétan alig ismerem, de a legbensőbb gondolatait olvasom hétről hétre és kurvára azt érzem vele kapcsolatban, hogy van benne valami, ami mássá teszi az átlagtól, a sablontól, és talán magamra is emlékeztet valamilyen szinten, és egyszerűen szar látni, ahogy az önpusztítás gödrében fetreng, miközben kibaszott értékes ember." - tényleg örülök, hogy így gondolod. de hidd el, kezdek leállni az önpusztítással. legalábbis érzem, hogy vissza kéne fognom magam... és ez sikerülni is fog. tudom, hogy van annyi akaraterőm, hogy kimásszak ebből.

... és ha ezt olvasod, annyit még tudnod kell, hogy kibaszottul példaképként tekintek rád.

"egyszer ott leszel a könyvespolcomon, megígérem!"

unom a hétköznapok szürke ismétlődő fogságát

unom a mindennapi kilétet, meg azt, hogy egyre többet költök cigarettára és alkoholra. unom, hogy életem sincs, hogy délutánig alszom és este megint party. unom, hogy tegnap dürerbe ott álltam nksen első sorba és egyszerűen nem volt kedvem semmihez, pedig abszolút nos chez szerelem van még mindig. unom, hogy nem tudom megbecsülni a kibaszott pénzem - múlthéten elbasztam 40ezret kb a semmire. unom, hogy a spanok, akikről azt hittem, örökké mellettem lesznek, hirtelen eltűntek. unom, hogy mindenki keveri a szart. unom, hogy olvasásra sincs időm, pedig kéne van jópár könyv, amit szeretnék kiolvasni a közeljövőben unom, hogy egy mocskos csicska tróger lett belőlem. unom, hogy bebaszva írom ezt a blogbejegyzést. unom, hogy itthon is megromlott a viszonyom mindenkivel. unom, hogy bunkó geci vagyok. unom, hogy farsulnak az emberek. unom, hogy zokogva kelek minden egyes nap. unom a negyvenes fülem - még kéne rá egy tizes aztán boldogság! unom, hogy múlthét csütörtök óta rágódok a múltamon, hogy mindenki eszembe juttatja életem legrosszabb élményét és bár nem tudják, de nekem engem ez kibaszottul bánt! unom, hogy egyszerűen tönkretettem magam, hogy önpusztítást végzek és érzem, hogy bármennyire is akarom, ebből már nincs kiút.

unom ezt a szart!

kevés volt a barátom sokszor egyedül voltam,
de mégse gondolom, hogy az életemet eltoltam,
előfordult sokszor, hogy a csíkokat feltoltam,
de ha bajba volt valaki én egyből ott voltam!

...
KIKÉSZÜLÖK AZ EMBEREKTŐL!

szopjki

elegem van a farsulós kurva fajtátokból! nem értem, miért igérgettek feleslegesen. most ott tartok, hogy leszarom a nyarat, úgyis szar lesz az egész ... kibaszottul NEM ÉRDEKEL SENKI!

megint teljesen jelentéktelennek érzem magam. ha dávid most ordítana, hogy ugorjunk az autó elé, megtenném. nem tudom mi van velem, de amióta hazajöttünk kétnaposról, minden felbasz...

e l e g e m   v a n !

weekend

túl jó hétvégém volt; túl jól sikerült szétesnem... pénteken nikcsivel deák; ivászat; aztán nick is odaért másfél órás késéssel és utána velük voltunk. szombat délután megint deák; ivászat; nikcsi meg később nickék is jöttek. ma punnyadtam, nikcsi átjött, de igazából semmihez nem volt kedvem. cícünnek nem tudom mi baja volt ma, de a rossz kedve rám is hatással volt. jópárszor bocsánatot kért a tegnapi miatt, bár semmit nem tett; nem ő beszélt rá, hogy még maradjak... ezt én akartam így. gecire vele akarok most lenni. kár, hogy el van tűnve. de holnap úgyis látom. bár nem biztos, hogy addig kibírom.
végre sikerült megírnom a búcsúszöveget. konkrétan vers lett belőle, az valahogy jobban megy. "érzelgős rímlökés"... undorító szar lett, de nem érdekel.
holnap 8-10ig vagyok suliba, aztán nem tudom mit kezdek magammal délelőtt. fél12re megyek vissza, bankett, aztán délután találkozok lacival, elkísér ajándékot venni, mivel cícünn szerdán tölti be a tizennyolcat.
... és csütörtököt akarok kibaszottul, kétnapos meg kocsmázás. ja, "lemegyünk szolnokra kocsmázni"... annyi :D

kezdek rájönni, hogy mennyire nem fogom tudni elengedni Őket és azt a helyet, ahol leéltem a fél életem. köztük nőttem fel, megszoktam, hogy minden nap mellettem vannak. már nem érdekel, hogy anno kiutáltak, mert most így év végére mindenkivel jóba lettem. már csak egy hét és mindennek vége. nem mondom, hogy nem várom, de egyszerűen nem akarok elszakadni tőlük. nem fogom tudni elfelejteni a mindennapi kínzásokat. csibe mellett ültem másfél évig, konkrétan akkor nőtt hozzám teljesen és azóta imádom. február óta hátsó pad és dávid... őt is csak most kezdtem megismerni. minden kibaszott emléket megőrzök örökre.
félek, hogyha a zongora mögötti mocskunkat is kitakarítják, tényleg eltűnik onnan minden, amik mi voltunk. a mosdó ajtaján sincsenek már ott a nevek, csak a székeken... most kezdem érezni igazán, hogy mennyire szerettem őket. félek, hogy lesznek olyan emberek, akikkel egyáltalán nem fogok már találkozni.
jövőhét hétfőn bankett - amire még meg kéne írnom a búcsúszöveget- , csütörtökön meg kétnapos osztálykirándulás... várom a nyarat, de nem akarom, hogy ennek az egésznek ennyivel vége legyen.

most nincs mellettem, ma nem is láttam és elképesztő ürességet érzek. hiába tudom, hogy holnap vele leszek, szombaton vele alszom és vasárnap mellette ébredek, egyszerűen hiányzik. én se értem, hogy sikerült ennyire megszeretnem Őt ilyen rövid idő alatt. de ezen inkább nem is gondolkozom, nem érdekel, szeretem... és ez kölcsönös. igen, életemben először érzem úgy, hogy valaki tényleg szeret. érzem azt a törődést, amit még soha és ennél jobb érzés nincs is. most nem parázok attól, hogy egyszer vége lesz, konkrétan leszarom, hogy mi történt eddig és mi fog történni ezután, a jelenre koncentrálok, semmi más nem érdekel. tudom, hogy szükségem van rá... kell, mint a kibaszott levegő! leírhatatlan, amit iránta érzek ...

egyre jobb minden... és ennek most eléggé örülök.
tegnap voltam fodrásznál csibével meg kingával, vörös lettem... elvileg. konkrétan annyira fogta be a festék, mint multkor. de annyira mindegy... nekem bejön a színe.
ma reggel mcdonaldsba kezdtem, kb ott volt angol órám... ittam egy hosszúkávét, ami olyan szinten leégette a nyelvem, hogy még most is fáj. tanár ott hagyott minket, aztán csoportosan vonultunk vissza a suliba. villamost pont lekéstük, ami nem is baj, így legalább volt időm még egy cigire. telepen is tettünk egy kisebb kerülőt, hogy később érjünk be... sikerült is. következő óra vége előtt 10perccel estünk be a terembe. ma is unalmas napom volt, legalábbis a délelőttöm. hazajöttem, rendet raktam, készülődtem, aztán nick átjött. megint fél órát vártam rá a buszmegállóban, de mindegy. így is kibaszottul imádom. raktunk be zenét, ágyban punnyadtunk, beszélgettünk, megmassziroztattam vele a nyakam, - ami 2napja elég rendesen fáj, mivel sikeresen elaludtam - cigiztünk, elvoltunk... aztán hívott dani - aki konkrétan mostanába mindig engem hív, ha nem találja nicket; de végülis jól teszi, mert ha nem velük van akkor velem... hagyjuk - és nick lépett is.
nemrég ment el, de már most hiányzik. holnap is vele vagyok, ha nikcsi nem jön sehova. meg pénteken ivászat és kibaszott nagy kilét lesz! vagy deákon vagy sfben, még nem tudom... időtől függ. lényeg, hogy kileszünk. szombatra kéne valami partyt néznem, de ahhoz most lusta vagyok... megiszom a teámat, aztán lépek pihenni.

Ez a perc még kell;
az úgy már pont elég,
hogy széppé váljon egy teljes év
Egy rövid nap - akár az egész lét, s alkony után,-
minden napom újra álmodnám
Veled
az ébredést is áldanám, hisz ott lennél
gyönyörködve nézném, ahogy öltöznél;
- Bújj vissza! kérném
Te indulnál, de majszolnád
a biggyedt szám
Kérdeznéd, hogy szép vagy-e
S én mondanám:
- Hát a világon a legszebb!

ma egész délután vele voltam; találkoztunk 3kor, aztán elmentünk örsre. benéztünk árkádba, vett magának egy mp4et... kaptam tőle egy átlátszó csiga tágítót, ami kibaszott szép. kibaszottul szeretem! árkád után elmentünk kannákat meg filceket venni, utána meg kimentünk kökire és nála rohadtunk. beszéltünk daniékkal, aztán örs és én jöttem haza. nikcsi rámírt, hogy pénteken deák és kilét! konkrétan gecijó napom van, virul a fejem délután óta és boldog vagyok. annyi :)

az élet olyan, mint te vagy!

szorítanám örökké a kezed

   .béueraes.     (fejkettélevés.kávéblant.) üzenete:
*hiányvan :s
*megakarlak ölelni kurvára
*megpuszilni
*megcsókolni
*összeszorongatni
*ellopni
*simogatni
*veled aludni
*minden piillanatban veled lenni
*fogni a kezed.
  .béueraes.     (fejkettélevés.kávéblant.) üzenete:
*aza para hogy.
*tevagy a minden!(L)(L)

... ezt én is így gondolom. mellette olyan boldogságot érzek, mint még soha. törődik velem, odafigyel rám, mindig szorítja a kezem, mindig mellettem van. eddig soha nem éreztem, hogy valaki ennyire szeretett volna. soha senkit nem szerettem még ennyire. Őt és a jelenlegi boldogságomat nem veheti el senki... soha! kibaszott sok dologra ráébresztett az utóbbi időben... mellette megtanultam erős maradni.

,,Tele vagy életerővel ma, majd kicsattansz a boldogságtól. Fel vagy dobva egy várható találkozás miatt. Már régóta szerettél volna együtt tölteni egy kis időt az illető személlyel, s nagyon sokat vársz a mostani közös programtól.''

- a horoszkópom végre a kibaszott igazságot írja! (:



                       (kvblant.) üzenete:
*beléd bolondultam..para? :$
*folyton te járkálsz az agyamban... 0-24be. és nem fáradsz el :o

furcsa... 6kor kipattantam az ágyból...
és azóta is csak vigyorgok.

felért egy dzsóval, amit az élettől kaptam,
szétzilálta az agyam és én pedig csak hagytam.

kezdek rájönni, hogy valójában feleslegesen reménykedem. kezd megváltozni, kezd végetérni az, ami még el se kezdődött. amikor ránéztem, láttam a szemében mindent, amit érzett. minden mozdulatából és szavából értettem, hogy mit is akar. ismerni akartam és ismerni akarom még mindig! egy olyan értékes embert találtam, akit tényleg bűn lenne hirtelen elfelejteni vagy szimplán nem foglalkozni vele csak azért, mert nem úgy alakulnak köztünk a dolgok, ahogy elterveztük. éjjel vele álmodtam: az egyik percben még egy teleírt vonaton ültünk egymással szemben... aztán sikerült újra megtapasztalnom azt a halál közeli állapotot, amit vasárnap hajnalban éreztem itthon. ő eltűnt az álmomból és hirtelen egy kórházi ágyon ébredtem, ahol ott volt mellettem... és elmondtam neki mindent, amit akartam.
kár, hogy ilyenkor, amikor ébren vagyok, valahogy semmi erőm nincs ahhoz, hogy tényleg beszélni tudjak vele. pedig szeretnék, nagyon is.

nincs mit tenni és nem tudom, te mit tennél
kinyír a magány, baszott jó lenne ha itt lennél.
a tegnap emléke most kong az üres karjaimban
elmerülök tetőtől-talpig a gondolataimban.

érdekes volt megtapasztalni hajnalban azt a halál közeli állapotot... és érdekes, hogy most örömömbe sírok. még mindig érzékeny vagyok, igen. ezekkel az örömkönnyekkel elbasztam a sminkem, de annyira leszarom... most már tudom, hogy mi miért volt.

leírhatatlan az, amit jelenleg érzek.

               üzenete:
*kajak édes vagy.
*megváltó ...
*olyan mintha króm kancsóval lennél körberántva
*és csillogós az édesség.


annyi ...

miért érzem úgy, hogy szükségem van rád?
" leírhatatlan. furcsa érzések baszogatják az agyam. "
...

... hiszen alig ismerlek, jóformán azt se tudom, ki vagy. te se tudod, hogy én ki vagyok. csak jöttél hirtelen a semmiből, de egy ideje már szinte életem része vagy ... az utóbbi pár napba te voltál az egyetlen, aki fel tudott vidítani. egyrészt miattad éreztem úgy, hogy nem szabad feladnom semmit. kibaszott sok dologra ráébresztettél és ezt köszönöm! ha már most elképesztően motiválsz, akkor mi lesz később? ... tudom, hogy ez megint csak egy átmeneti érzés, - úgyis be leszek oltva - de ettől függetlenül mégis bízom benne, hogy sikerül teljes mértékben megismernem téged. azt már most tudom, hogy értékes ember vagy. érdeklődési körünk és baráti társaságunk is ugyan az ... eddig mégse foglalkoztunk egymással. a miérteket inkább leszarom, próbálok szimplán túllépni rajtuk...  lehet, hogy megint csak tévedek... hogy ez megint csak egy fellángolás és megint én leszek az, aki kurvára megszívja. de mi van akkor, ha tényleg te vagy az az ember, aki boldoggá tud tenni? mi van akkor, hogyha tényleg bízhatnék benned? esélyt akarok adni a boldogságomnak.
az egyetlen dolog, amit most szeretnék:

ismerni téged!

            üzenete:

* ... meg összeszettem rólad egykét gondolatomat. ilyen durcás kombók pattannak ki az agyamból és mindjárt kipattintom egy papírra is :$

annyi

gyűlölöm, hogy megint vele álmodtam... gyűlölöm, hogy álmomban még mindig mellettem volt. kibaszottul el akarom felejteni, úgy ahogy van. és kibaszottul akarom a szombati partyt, mert az most tényleg kirángatna a szarból.
ma túléltem a szájsebészetet, bár még mindig ömlik a vér a számból ... és már az orromból is. élvezem. gyűlölöm a magyar egészségügyet, meg azt is, hogy anyám pár napja közölte velem, hogy bármi bajom lesz és pl kórhába kerülök, ő biztos nem fog bejönni látogatni. kurvajó, hogy még rá se számíthatok.
elegem van ebből a napból, minimum annyira, mint a többiből... csak egy ember van, aki jelenleg életben tart. de őt viszont kibaszottul kezdem megszeretni. ez rossz.

van még bennem erő, mert még érzem, hogy élek

ma is olyan semmilyen minden ... délelőtt suli, órák fele elmaradt a ballagási fényképezés miatt. hazaestem, hajatmostam, belefulladtam a könyvekbe és most itt rohadok. délután óta kommunikálok nickkel msnen. a pincepartyt szervezték egész este, jociéknál ... hívtak, hogy menjek. igazából gecire ott szeretnék lenni, de semmi kedvem nincs most kimászni kökire - plusz nincs se cigim, se piám, se pénzem - ... főleg, hogy haza is kéne jutnom, lehetőleg még reggel 6 előtt. nick felajánlotta, hogy hazahoz valahogy, vagy ott aludhatok nála. de ezt most inkább kihagyom. megígértem neki, hogy jövőhéten partyzunk egy kibaszott nagyot, bepótolunk minden elmaradt találkozót és ez most tényleg így lesz! kettéhalunk! várom már ... ♥
most valahogy próbálok rendbehozni mindent, amit anno elbasztam. akár sikerül, akár nem, meg kell próbálnom. tudom, hogy erős vagyok. tudom, hogy képes vagyok megváltoztatni az életem. tudom, hogy a pozitív dolgokat is előtérbe tudom helyezni ... bár ezt nem mindig gondolom így, de mégis valahol itt van bennem, csak elég ritkán tör felszínre az az érzés, amiről legtöbbször azt hiszem, hogy már elveszett ... de nem, nem fogom feladni!

maradsz idegen ...

most van az, hogy eltűnök pár napra... vagy talán többre. kibaszottul nem vagyok kíváncsi senkire, nincs szükségem az átbaszásaitokra, a kioktatásra és egyéb dolgokra. tényleg senki nincs mellettem, de rájöttem, hogy ez már egyáltalán nem érdekel...

 

felejtsetek el.

szerda on tour székesfehérvár

kibaszott jó meccs volt! az eddig legjobb. 2-1re győztünk, szóval alap, hogy ünneplés nem maradhatott el. igaz, hogy szar idő volt, de annyira nem érdekelt... felső nélkül, szarrá ázva estünk be a Dallas-ba... meccs után összespanoltunk skinhead formákkal, így fizették a piánkat, ugyhogy kilét volt. meg részemről még mindig kilét van. de ott hagytuk a kocsmát is, egyik forma elhozott autóval újpestközpontig, hogy ne ázzunk el mégjobban... jó arc volt. elvileg szerdán ők visznek le székesfehérvárra; szerencsére már oda is meg van a jegyünk... :D

egyre jobban élvezem ezeket a meccseket... és az ott lévő embereket.

2775. BAJNOKI MÉRKŐZÉS
SOPRONI LIGA, 2009/2010
28. FORDULÓ, 2010. MÁJUS 15.
SZOMBAT, 17:30
♥
imádtam!

ma újpest - debrecen meccs ...
csibe, ingyen sör, ismerős arcok. gecire várom!

I CAN'T LIVE WITHOUT YOU

... amint tovább lépsz, emlékezz rám. emlékezz ránk és mindenre, ami voltunk.

 goodbye my lover

megint egy átlagos nap... 1ig suliba rohadtam, utolsó órám elmaradt. hazajöttem, hajmosás, készülődés aztán mentem nikcsivel vásárolni. elindultam magassarkúba, 8 és fél centis sarokkal, amihez valahogy egyáltalán nem vagyok hozzászokva. tegnap vettem, ballagás miatt.

ma is csak ezért mentünk be városba, hogy nézzünk valamit, amit feltudunk venni június 15.-én. élmény lesz.

előtte be kellett mennem a szusza ferenc stadionhoz... pénzért, jha. ott sikeresen szarrá áztunk. aztán végül vörösmarty tér, megvettük a cuccokat, elmentünk boltba cigiért... én akkor már mezitláb. nem bírtam.

bolt után kiültünk deákra, felhívtam zsoltit, hogy jöjjön ki... nemsokára oda is ért. később jött két spanja, tekertek, aztán mentek is tovább. nikcsi is lelépett 7 körül én meg még maradtam kint zsoltival... ott ültünk szakadó esőben és beszélgettünk... aztán elkezdtünk veszekedni, aminek igazából semmi értelmét nem láttam. bár nem volt semmi komoly, de akkor is szar érzés, hogy ott üvöltöztünk egymással. de megbeszéltük a dolgot, nincs para. szimpla "testvéri vita". mert ő akkor is kurvára a testvérem, ha valójában semmi közöm nincs hozzá. tisztelem, szeretem és bármit megtennék érte. megbeszéltük, hogy nyáron együtt velencei tó, meg vidámpark, állatkert meg mindenlófasz ami csak összejön. simán letudok vele süllyedni olyan 8 éves szintre... és ezt is bírom. :D aztán fél 9 fele már úgy szétvoltam fagyva, hogy inkább elindultam hazafele... zsolti elkísért megállóig, nagyölelés, aztán ment tovább. jó volt látni és kurvára örülök, hogy egyre többet találkozunk.

hazaértem, anyám pont hívott, amikor a lépcsőházban voltam... nikcsi beparázott, hogy hol vagyok... meg anyám is. egyikük se vágta, hogy mi van velem. mondjuk nem tudom, hogy ez miért olyan fontos. itthon vagyok, szarrá ázva, fájós lábbal.

nikcsi.             muhahahahhaaa üzenete:

*énmeg azthittem hogy valami bokorba fetrengsz beszívva :|

(L) imádom, amikor aggódsz.

- megtehettem volna, hogy kurvára beszívok. piálni is tudtam volna, de egyszerűen úgy éreztem, hogy erre most nincs szükségem. jobb tudatlanként és tisztán. ( kár hogy ezt csak most gondolom így ... )

út a pokolból

"Felhagytam a drogokkal. Mindig is tudtam, hogy képes vagyok erre. Rájöttem, hogy sokkal nagyobb buli drogok után kutakodni és visszaemlékezni arra, mit csináltam, amikor a hatása alatt álltam, mint ténylegesen használni. Lehet, hogy életem során nem mindig uralkodtam magamon, de amikor szükség volt rá, mindig volt tartalékban annyi akaraterőm, hogy ezt megtegyem. Legalább olyan erős voltam, mint bárki más, akivel valaha találkoztam. Ambícióim voltak, iszonyúan nagy ambícióim, és a drogok most ezek útjában álltak. Az egyik csapatnak mennie kellett."

és most itt állok a tükör előtt, magammal szemben... 
ki vagy te, ember?
SZEDD ÖSSZE MAGAD!

2010. 04. 10. - nem megy...

nem értem, miért múlik a jó és vesz körül a fájdalom
...

noise night life vol. 8... az az éjszaka... kikészít. pont egy hónapja. próbálom elfelejteni, próbálok túllépni ezen, de egyszerűen nem megy. mikor úgy gondolom, hogy felejtenem kéne, egyszerűen eszembe jutnak azok az emlékek, amik még mindig képesek mosolyt csalni az arcomra, bármennyire is fáj. napról-napra egyre inkább úgy érzem, hogy kell, minden átbaszásával együtt. de igazából tudom, hogy ezt én se így gondolom. nem akarom, hogy mellettem legyen. nincs szükségem rá, szimplán hiányzik az a szeretet, amit tőle kaptam, - bár rövid ideig volt az enyém - de akkor is, legalább éreztem a törődést. mellette biztonságba éreztem magam. nem akarok többet rágódni a múltamon, elég volt. tovább akarok lépni, új életet akarok kezdeni. az emlékeim nélkül.

zsolti

"tisztellek téged azért, hogy azok ellenére,
amin túlestél... erős tudtál maradni."
(imádlak)

találkoztam zsoltival 4kor.
annyira jó volt látni végre. nagyon hiányzott már, kb OSG óta nem láttam. vicces, hogy tavaly nyáron ismertem meg deákon, de mégis tudok róla mindent, ő is rólam. tudom, hogy min ment keresztül... és hogy milyen kibaszott kitartó ember. tényleg olyan, mintha a bátyám lenne. úgy is kezel, mintha a huga lennék... nagyjából ő az egyetlen ember, akin érzem, hogy tényleg törődik velem. tudom, hogy ha bármi para van, rá számíthatok és ez persze kölcsönös. kár, hogy csak 20 percre láthattam, de az a 20 perc az életet mentett.

n

vicces, hogy mennyire sikerült eltávolodnunk egymástól. nagyjából másfél éve a legfontosabb ember vagy/voltál az életemben. veled mentem mindenhova, együtt minden szart túléltünk, a születésnapodat pedig akaratom ellenére se tudnám elfelejteni soha.
bár most nem tudom, hogy mi van. tény, hogy az utóbbi pár napba idegbeteg voltam, így nagyjából nem szóltam senkihez, hozzád se. idegesített minden olyan pillanat, amikor megszólaltál. de tudod te is, hogy ettől függetlenül gecire szeretlek, csak most átmenetileg ilyen kedvem van. egyszer ez is elmúlik. tudom, hogy ezt el fogod olvasni, tudom, hogy magadra ismersz. de tényleg, kibaszottul nem akarlak elveszíteni, mert fontos vagy számomra. mégis kínomba röhögök azon, hogy valójában mennyire különbözünk ... hogy mennyire nem szólunk most egymáshoz (lassan már msnen se) ... hogy mennyire tudod befolyásolni a véleményem a kibaszott negatív hozzászólásaiddal ... hogy mennyire átbasztalak februárban ... meg ugy alapból, mennyiszer összevesztünk már ... de úgyse tudunk haragudni egymásra, hosszútávon főleg nem. mert akkoris te vagy a legjobb. és ez így is lesz még egy jóideig.

nem tudok mit kezdeni magammal, úgyhogy eldöntöttem, hogy megírom a radnóti verselemzést hétfőre. közbe beethoven-t hallgatok, mert elképesztő, hogy mennyire le tud nyugtatni.
bátyám megint próbál letarhálni cigivel, kezdem unni. vele vagyok itthon jelenleg. szülők sehol, mint úgy általában... családom sincs.
holnap szétesés; deák tér; csibe meg zsolti. kibaszottul várom c:

motivációra van szükségem
... meg valakire, akinek elmondhatom, hogy tré van.
kibaszottul segitségre van szükségem. de ezt eddig valahogy féltem beismerni. ilyenkor hol vannak a spanok? nem érdek gecik kellenek. nem olyan emberek, akik csak akkor keresnek meg és akkor állnak le velem beszélgetni, ha valami parám van. nem akarom megosztani mindekivel ezt az egészet, egy kibaszott ember kéne aki segít ... de miért nem tudok bízni senkiben?
(és nem, nem másoktól várom a megoldást. de vágod, hogy jó lenne, ha tudnám, hogy van valaki akire számíthatok?)

utolsó bejegyzés, aminek köze van hozzád ...

... mert te nem tudod felfogni, hogy egyszerűen szerettelek és nem akartalak elveszíteni. most mégis sikerült. az a legrosszabb, hogy ez most egyáltalán nem fáj. csalódtam benned, de akkor sikerült átgondolnom ezt az egészet. nem hagyom, hogy gyengének láss. nem leszek gyenge, bármennyire is elegem van most mindenből. neked meg a kibaszott családomnak köszönhetően most jön a szétesős korszak - alkohol, party, tudatmódosítószerek és teljes időzavar. mindaddig, amig nem találok valakit, aki kirángat a szarból. mert igenis szükségem van arra, hogy tudjak valakibe kapaszkodni, akiben megmernék bízni. valakire, aki mindig ott van, amikor szükségem van rá. soha nem találok ilyen embert, de azért reménykedek.
elegem van mindenből, ami körülvesz jelenleg. pénteki dürerrel nem tudom, mi lesz ... szombati noisenightlife-ot biztos kihagyom. már csak miatta is. helyette deákon ivászat, azt úgyis sokkal jobban fogom élvezni. FELEJTENI AKAROK BAZDMEG!

Élek, s ez ritka alkalom.
A fény kisujjnyi,
törtfehérsugár a kertiasztalon.
Tán megjössz, mire körbeér.

E nyári kert az árnyaké.
Nyugodt ez így ma. Gondolom.
A fény, akár az árpalé
szivárog át a lombokon.

Ma mégse jössz.
A sarkon állsz.
A nap korongja fölragyog:
ezernyi égi vaskohász locsolja szét a sörhabot.

Tudom, hogy ez nem épp vidám:
e nemjövés, e ócska szesz
- élek, s ez nem az én hibám.
Igérem, orvosolva lesz.

tegnap este isten volt!
DÜRER KERT
akph klub

spancik; stíluspakk; illegál
köszönöm
...

hagyom, hogy az űr felfalja a lényeget

Idegbeteg vagyok ma. Türelmetlen. Semmihez nincs kedvem. Bár ez az utóbbi napokra - hetekre is teljes mértékben igaz.
Megint csak félek... elképesztően félek. Nem akarok kórházat és nem akarok újabb szenvedést. Nem akarok csalódni Benne (valahogy érzem, hogy ma éjjel is lesz valami, amivel csalódást tudna okozni... szerintem erről inkább nem is akarok tudni a későbbiekben) . Félek attól, hogy szétesik a család. Félek attól, hogy ha így folytatom: magamra maradok. Megszoktam, hogy lassan senki nincs mellettem. Tudom, hogy már rég nem az vagyok, aki eddig voltam, de annyira jó lenne, hogyha valaki így is el tudna fogadni.

P H A S S K I V A N

" azt hittem ez a valóság, de rákellet jönnöm nem, mert ott nem éreztem fájdalmat ... "


Színlelem, hogy jól vagyok, de hidd el: ez most mindennél jobban fáj. Fáj, hogy csalódnom kellett. Féltem attól, hogy elveszítem, mert benne megtaláltam mindent, amit eddig kerestem. Hihetetlenül csalódtam benne, de valahogy akkor is úgy érzem, hogy szükségem van rá. Sok idő után ő vagy az egyetlen ember, akit képes vagyok elviselni, akit tudnék szeretni, akiben úgy gondoltam: meg mernék bízni.

Nem tudom mi lesz. De akkor is elképesztően hiányzik... fáj.

... mintha kitöröltem volna a fél életem ...

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.
juhász gyula - anna örök ♥

" Így mikor megállunk forró lábakon a víz felett
- feloldja tömegvonzását a tisztelet. "

Valahogy annyira üres minden. Üres és szürke. Itt a tavasz, mégis olyan, minta jönne a tél... semmi életkedvem nincs. Nem látom értelmét a dolgoknak, nem vagyok kíváncsi a külvilágra, nem érdekelnek az emberek, nem szeretnék úgy igazából semmit. Egyre inkább menekülök önmagam elől, próbálok megszabadulni attól az embertől, ami most vagyok. Káros szenvedélyekbe menekülök, de már tényleg nem tudom, hogy mi van velem. Szeretném elfelejteni a múltam, de mégse bántam meg semmit, amit eddig tettem. Minden úgy történt, ahogy annak történnie kellett. De most olyan semmilyen vagyok. Boldognak kéne lennem, bár a szombat estém után valahogy ez se megy. Félek. Félek, hogy elveszítem azt az embert, aki most a legtöbbet jelenti számomra. Talán ezért nem sikerül soha semmi... mert amikor már valami az enyém, elkezdek félni attól, hogy egyszer ennek is vége lesz. Konkrétan kezdettől fogva félek. Emiatt veszítek el mindent, miután már úgy érzem, hogy hozzám tartozik. Látszólag talán minden rendben van velem, de legbelül ez egyáltalán nincs így. Nem akarom így folytatni ezt az egészet.

... semmi nem a régi már ...

Az egész emberi
világ itt készül. Itt minden csupa rom.
Ernyőt nyit a kemény kutyatej
az elhagyott gyárudvaron.
Töredezett, apró ablakok
fakó lépcsein szállnak a napok
alá, a nyirkos homályba.
Felelj -
innen vagy?
Innen-e, hogy el soha nem hagy
a komor vágyakozás,
hogy olyan légy, mint a többi nyomorult,
kikbe e nagy kor beleszorult
s arcukon eltorzul minden vonás?

józsef attila - elégia (részlet)

művészet a háború

" Voltál már összetörve legbelül? Tudod, milyen az, amikor mindennél jobban szeretnél valamit, harcolsz érte, mindent megteszel és végül, pont mikor a cél előtt lennél, elesel, földbe tipornak, elhagynak, elrontasz mindent? Tudod, milyen szakítani a művészettel? Tudod, milyen elfelejteni azt, amit eddig mindennél jobban szerettél? Lehet, hogy túlzásba viszem a dolgokat és túlságosan kiakadtam, de nem tudok mit csinálni. Úgy érzem, hogy semmi értelme nincs tovább folytatni, próbálkozni. Rájöttem, hogy közöm sincs ehhez, nincs meg a tehetségem hozzá. Tisztelet minden embernek, akinek van ereje és tehetsége ahhoz, hogy alkosson. "